Magyar vándordiákok Mainzban

Jól szerepeltek Mainzban azok a magyar kőfaragó és kőszobrász tanulók akik egy EU-s projekttel kerültek ki egy hónapra Németországba, hogy részt vegyenek a Szent Martin Dóm restaurálási munkálataiban, valamint 250 km-es körzetben tanulmányozzák a környéken elterjedt középkori motivumokat. Az egy éves program keretében német és francia kőfaragó tanoncok is eltöltenek egy-egy hónapot a Dóm-építő Műhelyben. A magyar fiatalok által elkészült faragványokból, az elkészítés folyamatairól, fényképes, három nyelvű tablók készülnek, melyekből a német és francia résztvevők munkáinak dokumentációival kiegészítve vándorkiállítás nyílik, melynek első állomása a 2005. évi Nemzetközi Kőkonferencia pilisvörösvári helyszíne lessz. Tavasszal Mainzban egy városi ünnepségen a főtéren látható majd a kiállítás, amely a projekt végén Olaszországot is megjárja, végül az oszlopokat, faragott oszlopfőket, egyéb elemeket be is építik a károsodott részek helyére a dómba.

Az EU által kiírt projektre a Kőfaragó és Műkőkészítő Vállalkozók Országos Ipartestületének közreműködésével az Építőipari és Díszítőművészeti Szakképző Iskola, a Mainzi Dómépítő Hivatal (Dombauamt) és egy francia kőfaragó iskola közösen pályázott. A pályázat elnyerését egy kölni bank speciális, pályázatírással és beadással foglalkozó csoportja segítette sikerre. A program megvalósítására Brüsszelből tisztán 112.114.- Eurót utaltak át, a pályázók pedig 5-10-30% önrészt vállaltak - tájékoztatott az előzményekről Csanádi Gabriella az ipartestület alelnöke, a projekt magyarországi kooridinátora. A Mainzba eljutott tanulók az egykori céhek vándorló legényeihez hasonlóanmesszi idegenben, szakmájuk egy-egy fellegvárában, élvonalbeli műhelyekben kiváló mesterek és több éve gyakorló segédek irányítása alatt szerezhettek tapasztalatokat, Kölnbe, Wormsba és Speierbe ellátogatva pedig tanulmányozhatták a középkori európai faragott kő motívumokat, azok elterjedését, egymásra hatását a dómépítészetben.

November közepén háromtagú delegáció utazott Mainzba a kint dolgozó kőfaragó tanulók munkáinak értékelésére, átvételére. A küldöttség egyik tagja Hujber László az ÉDISZ műszaki szaktanára elmondta, hogy az eredeti terv szerint a diákoknak napi munkájuk mellett műszaki állapot felmérést kellett volna végezniük a dóm kőszobrairól, faragványairól, észrevételeiket dolgozatban kellett volna összefoglalniuk, melyben a különböző motívumok elterjedését is elemezték volna. A franciák távolmaradása miatt e két részfeladatot nem hivatalosan, magánszorgalomból fotó-archiválással oldották meg. Az általuk készített sok a száz digitális fényképfelvételt átválogatva, rendszerezve, szálláshelyükön a Kolping-ház informatikai szobájában CD lemezekre rögzítették, lehetővé téve az anyag későbbi tanulmányozását, hasznosítását.

A műemlékvédelmi szakmérnöki diplomával is rendelkező Hujber László nagyra értékelte tanítványainak külföldön végzett munkáját, főképpen azt, hogy a régről épségben megmaradt rajzok alapján készítették el az általuk kiválasztott statikai és díszítő épület elemeket. A feladat így nehezebb volt, mintha a befejezetlen, valamint az idő vasfoga által elpusztított eredeti darabokról másoltak volna.

Mivel a korabeli lombard kőfaragók a megrendelő pénzzaval miatt félbehagyva munkájukat levonultak az építkezésről, temérdek munka maradt az utókorra, pontosabban a Dómépítő Műhelyre. Elképzelhető, hogy a későbbiekben a mostaninál lényegesen hosszabb ideig foglakoztassanak magyar fiatalokat is a folyamatos rekonstrukción - jegyezte meg az ipartestület alelnök asszonya.

A munkaátadás délelőttjén az utolsó simításokat, finomításokat végezték a tanulók. Csanádi Gabriella átadta számukra a személyre szóló kőfaragó jelüket, hogy mindenki megjelölhesse saját kézregyével a munkáját. Az ipartestület jövőre ismét szeretné szeretné bevezetni a kőfaragó jeleket, amely a régi időkben elsősorban a nagy építkezéseken dolgozók, elszámolását segítette és csak másodsorban szolgált a kőfaragók személyes munkáját, személyét az utókor számára megörökítő jelzésként. A tanulók és segédek megkülönböztető kézjegyei szabadon állnak, a mestereké egy pajzs körvonalain belül helyezkednek el.

Csitári Krisztián és Siling Győző kőfaragó tanulók készítettek el két komplett talapzat-oszlop-gerenda együttest. A díszes, növényi, sasos motívumos oszlopfőket Peller Balázs, Nagy Norbert és Nagy János végzős kőszobrászok faragták mainzi vörös homokkőből. Nagy Norbert legszívesebben egy sárkányt választott volna, de ahhoz nem volt minta, maradt tehát a sas. Norbert elégetten nyilatkozott a kitűnően felszerelt műhelyről, a németek segítőkészségéről. -Csalóka ez a könnyen faragható anyag, a kemény kvarcszemecskék szinte eszik a szerszámokat - magyarázta. -Amikor szóvá tettem, hogy elkopott a fogas vésőm, rögtön hoztak egy új, cserélhető fejest a szaküzletből. Nagyszerű élménynek bizonyult a műhelyben eltöltött idő, igazi kihívásnak a választott munka, melyet az utolsó percekre sikerült is befejeznem.Nagy János viszont kifutott az időből. Nyaranta édesapja pesterzsébeti műhelyében dolgozgatva vette fel a kényelmes, kissé túlzottan megfontolt mozdulatokat, ami lelassította tempóját. Kevésnek érezte a feladtra kapott időt, ezért a négy, madaras figura közül csak kettőt dolgozott ki finom részletességgel, a többit épphogy csak kibontva, mintha szándékosan mutatná a munka lépéseit.

A Csitári, Siling, Peller "brigád" viszont lelkesenújságolta, hogy a kötelezően választott penzumot két hét alatt teljesítette, ezért még egy komplett tartóoszlopott kifaragott. - A túl hamar elrohant négy hét szakmailag és szabadidő eltöltésének szemponjából egy szép álomként hatott, amiből sajnos most fel kell ébrednünk - jegyezték meg egyöntetűen. -Bárcsak a budapesti kollégiumok is a Kolping házhoz hasonló lehetőségekkel rendelkeznének és úgy is működnének.

A fiatalok különösen a szakmai kirándulásokért lelkesedtek. Mint elmondták, a híres dómokban a pincétől a padlásig, a tornyokig olyan részleteket is megnézhettek, tanulmányozhattak, ahová turisták sosem tehetik be a lábukat. De az sem utolsó szempont, hogy tolmácsuk, egy magyar származású építészmérnök hallgató jóvoltából szabadidejükben a város nevezetességeivel, esténként pedig a legjobb sörözőivel ismerkedhettek.

Jörg Walter, a Dombauhütte vezetője szerint a jövőben elképzelhető, hogy magyar fiatal segédek akár fél évet is dolgozhassanak a restaurációs munkálatokon. Ennek még meg kell találni a szervezeti formáját. A téli műhely kicsi, maximum négy ember dolgozhat benne egyszerre, így a téli foglakoztatás bizonytalan, de melegebb hónapokban, a szabadban kialakított munkahelyeken többen is elférnének. Walter úr elismerően szólt a magyarok munkájáról, viselkedéséről, nagyon udvariasnak, szerénynek, önállónak, ügyesnek találta őket. Meglátása szerint jobban feltalálták magukat, mint a németek, és a munkájuk is alaposabb volt. Hasonlóan vélekedett Heinz Heckwolf püspöki helynök, a Dómépítő Hivatal dékánja is.

További képek

Vissza